Hello, az én nevem Leiter Tibor. Fotós vagyok

Hogyan kezdtem el fotózni?

2019-ben egy hegyi túrán Németországban,  Garmisch-Partenkirchen Kramerspitze kezdődött a fotós történetem. Különleges, nagyon szép felhők voltak a völgyben és felettük sétálva, 1985 méter magasságban arra gondoltam, hogy készítek pár fotót a telefonommal.

Úgy éreztem, hogy jól sikerültek a képek és ezt meg kell mutatni a családomnak és a barátaimnak is. Próbáltam elmesélni, hogy milyen szép, érdekes helyen jártam és közben megmutattam a felvételeket, ami közel sem adta vissza azt, amit én láttam, így ők nem élhették át az élményt, amit én. A telefonnal készített pillanatkép nem adta vissza, nem ért célba a fotó.

Elhatároztam, hogy veszek egy fényképezőgépet, amit mindenhová magammal cipeltem.
Azt gondoltam, hogy akinek van egy jó minőségű gépe az már fotózni is tud, de nagyot tévedtem. Az elkészült fotókat feltöltöttem különböző fotós csoportokba és vártam a reakciókat. Sorra kaptam a kritikákat, ami azért ért hidegzuhanyként, mert azt gondoltam, hogy elég kritikus vagyok magammal szemben és biztos jó képeket készítettem, mert gondos válogatás után tettem „őket” közszemlére.

A kritikák arra inspiráltak, hogy az interneten számtalan oktató videót nézzek és fejlődjek, „lőjem” a fotókat.  Sok hasznos praktikát és tanácsot tettem a magamévá és be akartam bizonyítani (főleg a kritikus szemeknek), hogy egyre többet tudok fejlődni és egyre jobb fotókat készítek.

És az önképzés, gyakorlás, tanulás, a kíváncsiságom meghozta a várt elismerést olyanoktól is, akikre felnézek és ez még jobban arra ösztönzött, hogy „tanuljak, fotózzak, tanuljak, fotózzak” és közben próbáltam kitalálni, hogy mitől működik egy fénykép.
Sok gyakorlás útján megtanultam az utómunkát és rátaláltam a saját stílusomra is. A hobbim és a szenvedélyem elvitt odáig, hogy egyre többen felismerik a fotóimat, „Leiter Tibor” munkáját. Láthatóvá váltam a kamera mögött, amihez rengeteg idő, tanulás, gyakorlás és kitartás kellett. A tudásomat és felszerelésemet folyamatosan bővítem.

A kiinduló pont mégis az volt, hogy rettenetesen hajt a kíváncsiság és nagyon szeretem a természetet, főleg a hajnalokat, amikor alszanak az emberek, de az állatvilág már éberen vadászik, táplálkozik, éli az életét. Ezért fotózom elsősorban az élővilágot, tájakat, természetet, tejutat, csillagjárást. Szeretem makro beállításban is megörökíteni a természetet, hogy a csodás apró részleteket, az én nézőpontomon a saját objektívemen, a saját szememen keresztül lássák az emberek. Lássák mindazt, ami egy másodperc töredéke alatt történik, hogy a pillanat varázsát vissza tudjam adni.  A pillanat hobbi fotósaként nemcsak nézni, hanem látni szeretnék még nagyon sok mindent!